2025. február hónap legjobb mentora: Martinek Tamás
„A többirányú megközelítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudományos rejtvényeket meg tudjuk fejteni”
Régóta végez kiemelkedő tudományos munkát, és mellette örömmel vállal mentori feladatokat. Nemrég Szent-Györgyi hallgatója is társszerző volt egy közleményben, ami egy nagy presztízsű folyóiratban jelent meg. Februárban prof. dr. Martinek Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetének vezetője lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb mentora.
Martinek Tamás már pályája elején a kutatásra és a gyógyszerfejlesztésre fókuszált, amit mutat, hogy amint megszerezte vegyészi diplomáját a József Attila Tudományegyetem természettudományi karán, elkezdte PhD-munkáját a gyógyszerésztudományi karon. „Fülöp Ferenc professzor volt a mentorom, ő segített egészen addig, amíg megszereztem a tudományos fokozatot, és egy darabig még utána is. Az induláskor molekulaszerkezet-vizsgálatokkal és RNS-spektroszkópiával foglalkoztam, a gyógyszermolekulák térszerkezetét kezdtem el meghatározni. Ehhez kapcsolódott a PhD munkám is, később pedig arra építve indítottuk el a foldamer-kémiai irányt. Akkoriban ez a téma teljesen új volt, csak néhány tudományos cikk jelent meg róla. Nagyjából 10 évig ez volt a fő kutatási témám, ezzel alapoztam meg a tudományos karrieremet, és váltam láthatóvá nemzetközi szinten is.” A professzor munkájában komoly előrelépést jelentett, hogy 2010 magasságában elnyert egy Lendület-programos támogatást. A Szegedi Tudományegyetemen ő volt az első, akinek ez sikerült. Az ösztöndíj nagyban segítette, hogy független kutatóvá válhasson, megalapíthassa saját kutatócsoportját. Pár évvel később szerezte meg az MTA nagydoktori fokozatát, 2014-ben pedig tanszékvezető egyetemi tanárrá is kinevezték a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszeranalitikai Intézetben.
„Négy évvel később, az első ciklusom kitöltése után kaptam meghívást az egyetem Orvosi Vegytani Intézethez, ahova áthozhattam a kutatócsoportomat. Ez 2018-ban történt, 2019-től pedig tanszékvezetőként folytathattam a munkát, és persze a kutatást is. Itt már nemcsak a molekulák szerkezeti vonatkozásait néztük, hanem elkezdtük kutatni a biológiai alkalmazásokat is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a foldamereket és a nem természetes peptideket hogyan lehet hatóanyagként továbbfejleszteni. Ez egy hosszú folyamat volt, elindítottunk sok kollaborációt is. Ma már széles módszertani repertoárral rendelkezik a kutatócsoportunk, végzünk szintéziseket és biofizikai, sejtbiológiai kísérleteket is. A többirányú megközelítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudományos rejtvényeket meg tudjuk fejteni.”
Bővülő feladatok
Martinek Tamást 2014-ben közkapcsolati és nemzetközi rektorhelyettesnek is kinevezték, de a teendői szélesebb spektrumot fedtek le. „Az egyik nagy projektünk a HCEMM megalapítása volt, aminek a pályázatát mi írtuk több kollégával. Rengeteget dolgoztunk azért, hogy a kutatóközpont Szegedre jöjjön, és büszke vagyok arra, hogy ezt sikerült elérnünk.”
A professzor ma is rengeteg feladatot vállal az egyetemen, jelen van tanszékvezetőként és oktatóként, kutatócsoport-vezetőként. A Biomimetikus Rendszerek Kutatócsoportját a HUN-REN is támogatja. Az elmúlt két évben a Nemzeti Tudósképző Akadémia Tudományos Műhelyét is vezette a Szegedi Tudományegyetemen – erről a tisztségről idén januárban köszönt le egyéb feladatai miatt. Magába a programba már korábban bekapcsolódott, Szent-Györgyi hallgatói pedig most is vannak. „A tehetséggondozást már a pályám elején fontosnak tartottam, rengeteg diákkörösöm volt, aki indult az országos TDK-n is. Tavalyelőtt átvehettem az Országos Tudományos Diákköri Tanács Mestertanár Aranyérmet is az ilyen jellegű munkámért. Talán erre a díjamra vagyok a legbüszkébb. Az NTA programjába nagyjából öt éve kapcsolódtam be mentorként, az első hallgatóm egy orvostanhallgató volt. Füzesi Tamás egy olyan projektbe kapcsolódott be, ami a fehérje-terapeutikumok sejtekbe történő bejuttatásáról szólt. Ez fontos kutatási téma, ugyanis jelenleg az antitest-hatóanyagok és a fehérjegyógyszerek számítanak a legmodernebb készítményeknek. Ezekkel lehet kezelni olyan betegségeket – például egyes autoimmun kórképeket, így a pikkelysömört és a Crohn-betegséget, vagy éppen bizonyos ráktípusokat – amelyekre korábban nem állt rendelkezése gyógyszeres terápia. Az ilyen megközelítések korlátját az adja, hogy jelenleg csak sejten kívüli célpontokat lehet velük támadni. Tehát csak olyan esetekben működőképesek, amikor a kóros jelátviteli útvonalakért felelős támadáspontok a sejten kívül vannak. Ugyanakkor sok olyan farmakológiai célpont van, ami a sejten belül található, és csak fehérje gyógyszerekkel lehet támadni őket. Emiatt lenne fontos, hogy a sejtekbe képesek legyünk bejuttatni fehérje gyógyszereket, méghozzá szelektíven és megfelelő mennyiségben. Füzesi Tamás egy erről szóló cikkben társszerző is volt. Ez a kutatás mára az egyik legfontosabb projektünkké fejlődött, még ma is folyamatban van.”
Tér a hallgatóknak
Martinek professzornak jelenleg két mentoráltja van, az egyikük Tresztián Márk, aki harmadéves biológushallgató, a másikuk Nagymihály Bence, aki ötödéves az orvosi karon, és már elkezdte a PhD-képzést is. „Márk az onkogén fehérjék fehérje-kölcsönhatásait próbálja blokkolni, azt a jelátviteli útvonalat támadva, amelynél a rákos sejtek hipoxiás állapotba kerülnek. Ez azért fontos, mert ilyenkor a daganat már túl nagy lesz, a rossz érellátottság miatt pedig nem jutnak el hozzá a tápanyagok. Ennek következményeként a sejteket ereket növesztenek, és elkezdenek máshová migrálni, szétszóródni. Így jönnek létre az áttétek. Ezt lehetne megelőzni azzal, ha a sejtek hipoxiás jelátvitelét blokkolni tudnánk valamilyen módon. A kutatásunkban most ehhez szintetizálunk és tesztelünk új molekulákat.”
Bence más témán dolgozik, ő olyan hatóanyagoknak a fejlesztésébe kapcsolódott be, amelyek működhetnek nehezen támadható fehérjecélpontoknál. Ehhez kötődik a kutatócsoport tavaly novemberben megjelent publikációja is, amit a nagy presztízsű, D1-es Angewandte Chemie – International Edition című folyóirat közölt. „Ez a közlemény egy hatalmas munka részeként készült el, amin a miénk mellett két budapesti kutatócsoport is dolgozott. A közös kutatás fókuszában egy olyan onkogén fehérje áll, aminek a felszíne egyelőre feltérképezetlen. Ezt pótolandó fejlesztettünk ki egy új módszert. Bence ebben rengeteget segített, ahogyan junior mentora, Wéber Edit is.” Az új technikánál a kutatók úgynevezett foto-foldamereket alkalmaztak, amelyek UV-fény besugárzásakor képesek jelölni a célfehérjét. Ez teszi lehetővé, hogy utána meg lehessen határozni azokat a kötődési pontokat, amelyeket az adott fehérjéken érdemes lehet támadni. Ez az információ nagyban segítheti a gyógyszerek fejlesztését, és új hatóanyagok létrehozását.
Martinek Tamás laborját időnként felkeresik olyan középiskolások is, akik az NTA képzésében vesznek részt. A professzor Szent-Györgyi mentorként még nem volt előadó gimnáziumokban, de amúgy már vett részt ilyen programokban is. Ezt a tevékenységet is amiatt tartja fontosnak, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a tudományos munka iránt.
2025.03.22.