2024. május hónap legjobb tanára: Kerényi Zoltán
„Nem szabad azt gondolni, hogy aki magától ügyes, azzal tanárként nem kell foglalkoznunk”
Nem pedagógusnak készült, de végül ezen a pályán találta meg a helyét, a tehetséggondozás régóta szívügye. A legjobban a kísérletezgetős órákat szereti, vagy az olyan gyakorlatokat, amelyeken a diákok saját felfedezéseket tehetnek, eredményeikből következtetéseket vonhatnak le. Májusban Kerényi Zoltán, a gödöllői Premontrei Iskolaközpont biológia szakos tanára lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb középiskolai oktatója.
Kerényi Zoltán a Szegedi Tudományegyetem biológia szakán végzett, leginkább az ökológiai érdekelte. A tanári hivatás az egyetemi években nem volt tervben nála, föl sem merült benne, hogy végzés után pedagógusként kezdjen el dolgozni, alapvetően kutatni akart. A tanárszakot csak a biztonság kedvéért végezte el, hátha valamikor szüksége lesz rá. „Végül azért kerültem erre a pályára, mert a diplomaszerzésem időszakában még kellett katonai szolgálatot teljesíteni, én pedig a fegyveres változatot megtagadtam, helyette a polgári szolgálatot választattam. Azt Gödöllőn kezdtem meg, a Premontrei Iskolaközpontban, ahol időközben lett tanári állás is. A hirtelen váltást azóta sem bántam meg, nagyon szeretek oktatni.”
A Premontreiben a 2014/2015-ös tanévben indult el az emelt szintű biológia-kémia tagozat, és mivel abban az időszakban már Kerényi Zoltán vezette a központ természettudományos munkaközösségét, a szakos képzés tartalmi és szerkezeti kidolgozásában is komoly szerepet vállalt. Célja nem az volt, hogy a gyerekeknek többlet tárgyi tudást adjon, hanem inkább az, hogy szélesítse a látókörüket, több időt szánjon a kísérletekre, gyakorlatokra, projekt jellegű feladatokra, a készségek, képességek megalapozására. A tagozatos képzés menetrendjét a NAT a gödöllői iskolában is felülírta, de a szaktanár ma is törekszik arra, hogy a gyerekeket fejlessze.
A pedagógus tehetséges diákjai a szegedi kapcsolat miatt már azt megelőzően részt vehettek az NTA programjában, hogy az országossá vált volna, a nyitást követően pedig az iskola közvetlenül is bekapcsolódott a képzésbe. Ma már országos központként működik, számos gimnáziumból járnak diákok az ottani gyakorlatokra, előadásokra, Kerényi Zoltán pedig Szent-Györgyi vezetőtanárként viszi az ezekhez kapcsolódó szervezőmunka dandárját. „A legjobban a kísérletezgetős órákat szeretem, vagy az olyan gyakorlatokat, amelyeken a diákok felfedezéseket tesznek. Mindegy, hogy az ezek során alkalmazott technika modern vagy sem, a lényeg, hogy a diákok önállóan dolgozhassanak. Persze a korosztály mindig számít, a legkisebbek például még nem érettek a legújabb molekuláris módszerekre, de elgondolkodtató kísérleteket már velük is lehet végeztetni, fejlesztő hatása annak is van. Jó például, ha a gyerekekkel nem csak egyszerű keményítőkimutatást végeztetünk, hanem azt feladattal is összekötjük, például igazolunk vele egy hipotézist, vagy beágyazzuk valamilyen történetbe.”
Kerényi Zoltán a diákok a tehetséggondozást minden esetben fontosnak tartja, ennek érdekében külön képzésekre is jelentkezett. A Debreceni Egyetemen tehetségfejlesztő tanár szakképesítést szerzett, és részt vett a Geniusz továbbképzésen is. Utóbbi azoknak a diákoknak a tehetséggondozását segíti, akik a biológia iránt érdeklődnek. „Nem szabad azt gondolni, hogy aki »magától ügyes«, azzal nem kell foglalkozni, mert náluk is lehetek hiányosságok. Fontos, hogy ezeket feltárjuk, és a gyerekeket azokon a területeken is segítsük, fejlesszük. Az egyéni mentorálás sem csak versenyfelkészítést és szakmai segítségnyújtást jelent, hanem egyfajta menedzselést is, például az arra való rávezetést, hogy miként lehet jó egy időbeosztás. Az is gyakori, hogy a tehetséges diákok egyszerre sok dologgal foglalkoznak, így a figyelmük elaprózódik. Ilyen esetben a prioritások meghatározásában kell segítséget nyújtanunk, ahhoz kell támpontokat adnunk.”
A pedagógus a tudósképzős, szakos vagy fakultációra járó diákokat mindig könnyen motiválja, hiszen náluk a természettudományos érdeklődés adott, de fontosnak tartja ezt az általános tagozatú osztályokban is. „Az ottani gyerekeket sem szabad elriasztani ezektől a tudományterületektől, és akarva-akaratlanul törekedni kell arra is, hogy tudományos gondolkozást nekik is átadjuk. Ha ez sikerül, akkor hiába találkoznak a természettudományos tárgyak nehézségeivel, később még választhatnak biológiai, kémiai, vagy éppen fizikai képzéseket. Utóbbi kettőt én ugyan nem tanítom, de ezeknek a tárgyaknak bizonyos szinten van közük egymáshoz, a természettudományos szemlélet mindháromnál fontos.”
Kerényi Zoltán a korábbi években részt vett az Út a tudományhoz programba is, aminek lényege az volt, hogy egy-egy tanár három-öt diákból kutatócsoportot szervezett, és nekik valamilyen tudományos feladatot adott. A gyerekek közösen dolgoztak, a tanár csak besegített a munkájukba, foglalkozott például az adminisztrációval. A diákcsoportok az eredményeikből készített tudományos előadással részt vehetett a TUDOK regionális és országos konferenciáin is. „Itt rengeteg témánk volt, pályáztunk szinte minden évben. Végeztünk például patakokban vízminőség-vizsgálatokat, foglalkoztunk a kisebb vizek kétéltű faunájával. Olyan munkánk is volt, amelynél azt néztük, hogy az egyes békák mitől függően választják az egyes víztereket. Volt madaras programunk is, amelyben az erdőben és a városokban élő feketerigók énekét hasonlítottuk össze, az azok közti különbségeket vizsgáltuk.”
A pedagógus tehetséggondozói munkáját már több díjjal is elismerték, 2010-ben átvehette a Kontra György díjat, 2013-ban a Bonis Bona díjat, 2016-ban pedig miniszteri elismerő oklevéllel is kitüntették. Noha ez nem egyszerű, az oktatás és mentorálás mellett saját tudományos munkára is próbál időt szakítani, néhány publikációja már megjelent ökológiai témában, és készülőfélben van egy újabb is.
2024.06.27.