2025. február hónap legjobb tanára: Dénes Eszter
„A tanítás is egy tanulási folyamat, aminél folyamatosan el kell sajátítanunk új ismereteket”
Diákjait izgalmas, innovatív gyakorlatokkal várja, mindenben segíti őket. A tehetséggondozásra már szakközépiskolai tanárként is kiemelten figyelt, Pécsre kerülve pedig még inkább ki tudott teljesedni ebben a szerepkörben. Februárban Dénes Eszter, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának biológia-környezettan szakos tanára lett az Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb középiskolai oktatója.
Dénes Eszternek már az általános iskolában határozott elképzelése volt arról, hogy felnőttként természettudományokkal szeretne foglalkozni, és ezt megerősítették benne középiskolai élményei is. Mivel már akkor szeretett másokkal tanulni és a társakat segíteni, a tanári pályát jelölte ki magának. „A legjobban a biológia érdekelt, így egyértelmű volt, hogy tanárként azt a területet választom. Diplomámat a Pécsi Tudományegyetem biológia-környezettan szakán szereztem meg 2005-ben, de már a tanulmányaim idején elkezdtem oktatni a városhoz közeli Szentlőrincen, egy mezőgazdasági szakközépiskolában. Ott a gyerekek felzárkóztatását tartottam a legfontosabb feladatnak, ami aztán ’átcsapott’ tehetséggondozásba. Örömmel töltött el, hogy diákjaim nemcsak megértették a biológiát, hanem meg is kedvelték.”
A pedagógus fontosnak tartja, hogy tanítványai a mindennapi életben is hasznosítani tudják természettudományos ismereteiket. Jelzi ezt az is, hogy már a szakvizsgájában is azt mérte fel, hogy ez a fajta tudás mennyire jelenik meg a biológiaérettségiben. „A témaötletet az adta, hogy részt vettem egy szegedi műhelymunkában, amit Csapó Benő vezetett, és aminek a célja az volt, hogy a természettudományos ismereteket ilyen szemszögből nézze. A szakvizsgámban az ott meghatározott definíciók szerint vizsgáltam meg, hogy a mindennapi életben hasznosítható természettudományos tudás milyen átfedésben van a középszintű biológiaérettségi feladatsoraival. Ez fontos kérdés, mert ez a vizsga elsősorban nem a felsőoktatásba történő belépéshez kell, hanem ötödik érettségitantárgyként választható. Emiatt kellenek bele olyan elemek, amelyek az általános műveltség részét képezhetik, illetve a természettudományos alapokat biztosítják. Például segítik, hogy értelmezni lehessen az élettani folyamatokat, a természetben lezajló történéseket.”
Felzárkóztatásból tehetséggondozás
Dénes Eszter 2005 és 2016 között az Út a tudományhoz pályázatot is koordinálta a szentlőrinci szakközépiskolában. „Ehhez tudni kell, hogy az intézménynek egy régi, de jól működő laborja volt, amelyben már az 1980-as években is remekül lehetett oktatni azokat az ismereteket, amelyek a mezőgazdasághoz kapcsolódtak. A gond az volt, hogy a ’90-es években a labor fejlődése megállt, eltűnt belőle az élet. Azt gondoltam, hogy ha vannak érdeklődő diákok, akkor ezen változtatni kell, így elkezdtünk kisebb projekteken dolgozni. Bár az eszközparkunk hiányos volt, arra törekedtem, hogy a diákok saját maguk is kutathassanak, képesek legyenek hipotéziseket felállítani, célokat kitűzni. Ezzel egy időben jelentek meg az Út a tudományhoz pályázat felhívásai, amire jelentkeztünk a projektjeinkkel. Minden évben kaptunk támogatást, így létre tudtunk hozni egy kiváló természettudományos labort, ahol dolgozhattunk.”
A munka komolyságát mutatja, hogy a szakközépiskola diákjai egy idő után már egyetemekkel és kutatóintézetekkel is együttműködtek, és annak részeként bekapcsolódhattak ottani kutatásokba, elsajátíthatták a legújabb metodikákat. Ez nagyon jó lehetőség volt arra, hogy fejlődjenek. A tehetséggondozás annyira sikeres volt, hogy a diákok versenyezni is elkezdtek. Volt köztük olyan, aki eljutott a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny országos döntőjéig, és ott második lett. Olyan tanuló is volt a szakközépiskolában, aki a végzés után biológia-kémia-környezettan szakos tanárként szerzett diplomát, vagy aki a népegészségügyi központban helyezkedett el laborvezetőként. Van az egykori diákok közt plasztikai sebész is.
Vissza Pécsre
Dénes Eszter 2009-ben ment át a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba, ahol még inkább kiteljesedhetett. Egyik első projektjét – ami a Nemzeti Tehetség Programhoz kapcsolódott – közösen vitte Csikyné Radnai Éva tanárnővel, témája pedig közvetlenül is kötődött az iskolához. Benne a diákok a gimnázium korábbi kutatótanárának, Horvát Adolf Olivérnek a munkásságát dolgozták fel, aki nemcsak gimnáziumi tanárként, hanem botanikusként is ismertté vált. A ciszterci szerzetes elsősorban a növénytakaró ökológiájával, fejlődéstörténetével és társulásával foglalkozott, a Mecsek és a Külső-Somogy növényvilágát kutatta, illetve tárta fel.
A pedagógus a pécsi munkakezdést követően egyből bekapcsolódott az NTA programjába is, amit már korábbról ismert. „Noha Szent-Györgyi tanárként akkor még nem vettem részt a képzésben, de gyerekeket már a szentlőrinci iskolából is vittem a Nagy Lajos Gimnáziumban zajló tudósképzős laborgyakorlatokra, előadásokra. A diákok beszámolóiból tudtam, hogy program csodálatos, de a működésébe csak akkor láttam bele részletesebben, amikor elkezdtem Pécsen dolgozni. Akkor vált számomra kézzelfoghatóvá, hogy a kezdeményezés mennyire magas szintje a természettudományos tehetséggondozásnak, és hogy mennyire egyedülálló. Egy olyan világot nyit ki a diákok és a tanárok előtt, amit más nem tud kinyitni. A program nemcsak szakmailag megalapozott, hanem a benne résztvevő pedagógusok is fantasztikusak. Olyan tanáregyéniségek vannak köztük, akiket már középiskolás diákként is csodáltam, és akiktől at NTA-s továbbképzéseken magam is tanulhatok. Ez számomra fontos, mert úgy gondolom, a tanítás maga is egy tanulási folyamat, aminél folyamatosan el kell sajátítanunk új ismereteket.”
Támogatni a tehetséget
Noha Dénes Eszter ma már igazgatóhelyettesi feladatokat is ellát a Nagy Lajos Gimnáziumban, szakít időt arra is, hogy a gyerekeket versenyekre készítse fel. Segíti az indulásukat az OKTV-n, a Dr. Árokszállásy Zoltán Biológia- és Környezetvédelmi Versenyen, a vármegyei biológiaversenyeken és TUDOK-on is. Utóbbit azért szereti, mert azon a tanulók személyre szabott feladatokat kapnak. A pedagógus arra is figyel, hogy a gyerekekhez a természetet szó szerinti értelemben is közel hozza. Ennek részeként diákjait nemcsak a kötelező terepgyakorlatokra viszi el, hanem külön is jár velük kirándulni. Tavaly például a Kiskunsági Nemzeti Parkba vitte el őket, és már tervezik az idei programot is. „A természetjárás mellett hobbim a természetfotózás, a diákokat azzal is próbálom ’megfertőzni’. Nálam ez régi szenvedély, emlékszem, hogy az elsőéves kortársasági ösztöndíjamat – a szüleim legnagyobb megrökönyödésére – egy analóg fényképezőgépemre költöttem. Ami a mai napig megvan, és tökéletesen működik. Ugyan ma már a telefon ebben nagy ellenfél, de a diákjaim is gyakran vesznek a kezükbe fényképezőgépet. Most például lehet fényképezni a tarka és az illír sáfrányt, vagy éppen a leánykökörcsint, ami már nyílik a Mecsekben.”
Dénes Eszternek az elhivatottsága és a tehetséggondozó munkája miatt kétszer is odaítélték a Pro Talento díjat, és átvehetett már egyéb elismeréseket is – de a legnagyobb örömöt soha nem ezek okozták számára, hanem az, amikor láthatta a gyerekek sikereit. „Hivatásomban azt szeretem a legjobban, hogy segíthetem a gyerekeket abban, hogy elérjék a céljaikat. A pedagógusszerepekkel a doktori képzésem keretében – amit most az igazgatóhelyettesi feladataim miatt passziváltam – is foglalkozom. Az ottani kutatásomat 2020-ban kezdtem meg, de nem biológiából, hanem pedagógiából. Munkámban olyan pedagógusok életútját tárom fel, akik a pályán 40 évet töltöttek el, és azt követően nyugdíjba mentek. Interjúalanyaim kistelepüléseken és nagyvárosokban tanítottak, ennek kapcsán vizsgálom a szerepeiket. A hangsúly nem a reflektorfényen van, hanem azon, hogy a diákokat miképp segítették. Nagyon érdekel, hogy ezt ők hogyan élték meg tanárként.”
2025.03.22.