„A labormunka nem unalmas, nem arról szól, hogy a monitort nézzük és várjuk az eredményeket”
Édesapja szülész-nőgyógyász, édesanyja neonatológus, de a középiskoláig nem volt számára egyértelmű, hogy ő is az orvosi hivatást választja. Sok kortársával ellentétben nem gondolkozott azon, hogy tanulmányait külföldön folytassa, úgy gondolja, a hazai orvosképzés mindenhol jó, nemcsak Budapesten, hanem Szegeden, Pécsen és Debrecenben is. Októberben Sipos Balázs, a fővárosi Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium tizenkettedikes diákja lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb középiskolai tanulója.
Orvoscsaládból származik, így a természettudományok már gyerekkorában is közel álltnak hozzá, de egyértelművé csak a középiskolában vált számára ez az irány. Ekkor kezdett el fakultációkra járni és versenyezni, és egyre jobban megszeretni ezt a területet. A Tudósképző Akadémia programjával kilencedikesként találkozott először, amikor a biológia fakultációról áthívták egy kísérletes órára, amit újabbak követtek. „Először csak szerveket boncoltunk és szövettani vizsgálatokat végeztünk, később pedig foglalkoztunk mikrobiológiával is. Tizedikesként már hivatalosan is bekerültem a programba. Abban az időszakban biológiából már OKTV-ztem, és az országos döntőben 29. lettem. Az iskolával részt vettünk a Semmelweis Egészségversenyen is, amit orvostanhallgatók szerveznek. Nagyon érdekes verseny volt az is, olyan témákra épült, amik a mindennapokban lehetnek fontosak. Ilyen például az elsősegélynyújtás és a cukorbetegség témaköre.”
Balázs idén nyáron egyetemi laborban is kipróbálhatta magát, elmehetett ugyanis az NTA szegedi táborába, ahol különdíjat is nyert. „A Szegedi Biológiai Kutatóközpont Gomba Genomika és Evolúció Csoportja fogadott be bennünket, velük dolgozhattunk együtt egy hétig. A laborban molekuláris biológiai módszereket ismerhettünk meg, és megnézhettük, hogyan folyik ott a munka. Megtanulhattunk pipettázni is, ami nagy előny, mert így nem az egyetemen találkozunk majd először ilyen eszközzel. Készítenünk kellett egy prezentációt is, amiben röviden leírtuk a tapasztalatainkat. Én az előadásomban azt emeltem ki, hogy a labormunka során ugyan be kellett tartanunk minden előírást és szabályt, de ez nem akadályozta azt, hogy a hangulat jó legyen. Volt például, hogy egy steril fülkében dolgoztam és műanyag falconcsöveket fűrészeltem, ami olyan volt, mintha egy technikaórán lennék. A steril csövekre azért volt szükség, mert abba került az a keverék, amire a gombáknak szükségük volt. Ez is mutatja, hogy a labormunka nem monoton és unalmas, nem arról szól, hogy nézzük a monitort és várjuk az eredményeket.” Bár Balázs szegedi Nobel-díjas találkozón még nem járt, idén decemberben ő is ellátogathat ilyen eseményre, és részt vehet a gálavacsorán is. Korábban sok jót hallott az eseményekről a felsőbb éves diákoktól, így a tudósokkal való találkozást nagyon várja.
Balázs egyetemi jelentkezését a Semmelweis Egyetem orvosi karára adja be, sok kortársával ellentétben soha nem gondolkozott azon, hogy tanulmányait külföldön folytassa. „Azt gondolom, hogy a hazai orvosképzés mindenhol jó, nemcsak Budapesten, hanem Szegeden, Pécsen és Debrecenben is. Még nem tudom, hogy az orvosláson belül milyen irányt választok majd, de mivel a lehetőségek skálája nagyon széles, biztosan megtalálom a helyem. Nyilván dolgozik bennem, hogy apukám nyomdokaiba lépjek – ő meddőségi kérdésekkel foglalkozik –, de sok egyéb terület is érdekel. Bízom abban, hogy negyedévben, amikor elkezdünk klinikai tárgyakat tanulni, jó döntést fogok hozni. Ha van rá lehetőség, akkor az egyetemen is be szeretnék kapcsolódni az NTA képzésébe, hogy Szent-Györgyi hallgatóként kutatásokban is részt vehessek.”
2024.11.20.