2025. január hónap legjobb mentora: Bagoly Zsuzsa
„Az NTA-s hallgatók szépen helyt állnak a megmérettetéseken, és azt látom, hogy a program miatt megváltozik a szemléletük is”
A véralvadás kérdéskörével az egyetemi években kezdett el foglalkozni, azóta is ezt a területet kutatja. Témájával – amiben arra keresi a választ, hogy a véralvadás milyen szerepet tölthet be az iszkémiás stroke kezelésének sikertelenségében – tavaly Lendület pályázatot nyert. Ezzel kapcsolatos munkájába NTA-s hallgatóit is bevonja, akik már elértek szép sikereket is. Januárban dr. Bagoly Zsuzsa, a Debreceni Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetének docense lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb mentora.
Bagoly Zsuzsa a Debreceni Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézetének docenseként kapcsolódott be az NTA programjába két és fél évvel ezelőtt, jelenleg két harmadéves orvostanhallgatót mentorál. A docens gyerekkorában még nem készült kutatónak, de a természettudományok már akkor is vonzották. Már a gimnáziumi tanulmányok kezdetén beleszeretett ebbe a tudományágba, miután másfél évet az Egyesült Államokban töltött, de a területet végül a középiskolai biológiatanára hozta igazán közel hozzá Nyíregyházán.
„Az Amerikában eltöltött idő nemcsak azért volt fontos, mert anyanyelvi területen sajátíthattam el az angol nyelvet, hanem azért is, mert megismerhettem az ottani természettudományos oktatást, ami teljesen más volt, mint amit itthon megszoktunk. Kint például már középiskolásként is csináltunk projektmunkákat, kellett készítenünk poszterprezentációt is. Gyűjtöttünk talajmintákat az óceánpartról, majd azokat vizsgáltuk. Ezek az élmények tereltek abba az irányba, hogy ráébredjek: kutatással szeretnék foglalkozni. Itthon úgy adódott, hogy az orvosi egyetemre felvételiznem sem kellett, ettől függetlenül – úgymond hobbiként, az iskolai kémiatanárom javaslatára – eljártam egy külsős kémiatanárhoz is. Ezt a tárgyat nagyon szerettem, élveztem a számításos feladatokat. Egyetemen is jól mentek az alapozó tárgyak, imádtam a biokémiát, és mellette az élettant is. Egy időben – bár a klinikum is érdekelt – az is felmerült bennem, hogy inkább biokémikusnak kellett volna mennem. A mostani munkámban az a fantasztikus, hogy a két területet tudom kombinálni. Nálunk ugyanis párhuzamosan fut a klinikai kutatás és a laboratóriumi diagnosztika. Ennek köszönhetően találkozunk betegekkel, és látjuk a munkánk közvetlen klinikai hasznosulását is.”
Fókuszban a véralvadás
A fiatal kutató elsősorban a véralvadás és a stroke kérdéskörével foglalkozik. Ehhez a területhez harmadéves orvostanhallgatóként került közel a TDK miatt. „Nagyon szerettem volna bekapcsolódni a tudományos diákkori munkába, és elkezdtem mentort keresni. Időben ez pont egybeesett azzal, hogy elindult Muszbek László professzor úr kurzusa a véralvadásról, amire jelentkeztem. Ekkor szerettem bele ebbe a területbe, mert rájöttem: ötvözi mindazt, ami az orvostudományon belül a leginkább érdekel. A véralvadásnak igen precíz biokémiája van, rendszere pedig nagyon bonyolult, de nagyon izgalmas is. Egyensúlyának megborulása – történjen az bármilyen irányban – súlyos klinikai következményekkel jár.”
Bagoly Zsuzsa felidézi egy ezzel kapcsolatos emlékét is, ami meghatározó volt. Még PhD hallgatóként, egy kollaboráció miatt ment át mentorával az egyetem Neurológiai Klinikájára, ahol Csiba László professzor egy külön kérdést is feltett nekik. Elmondta, hogy sokat gondolkodik azon, mi állhat annak a hátterében, hogy miután a betegek az iszkémiás stroke-ot követően megkapják a vérrögoldó kezelést, az csak mintegy 30-40 százalékuknál hatásos. „Klinikusi szemszögből ez nagyon frusztráló, mivel nem lehet előre megmondani, hogy a kezelés kinél lesz hatékony, és kinél nem. Csiba professzor azt is elmondta nekünk, hogy a betegek kis százalékánál a vérrögoldó kezelés még súlyos vérzéses mellékhatással is járhat. Emiatt javasolta ennek a témának a kutatását, kiemelve, hogy az még nemzetközi szinten is gyerekcipőben jár. Ezt követően kezdtünk el ezzel a kérdéskörrel mélyebben fogalmazni. Mindez még 10 éve történt, én pedig ezen a területen ragadtam.”
Segíteni a fiatalokat
Bagoly Zsuzsa az orvosi diploma átvétele után PhD fokozatot szerzett, majd letette az orvosi laboratóriumi diagnosztika szakvizsgát. Az egyetemi oktatásba egyre jobban bekapcsolódott, és fontosnak tartotta a TDK-hallgatók támogatását is. Jelenleg a véralvadással foglalkozó legfontosabb magyar szakmai társaság, a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság elnöke. Emellett vezetőségi tagja a Fiatal Kutatók Akadémiájának, ami mutatja a fiatal kutatók sorsa iránti elkötelezettségét. A docens szorosan együtt dolgozik Szent-Györgyi hallgatóival – Kádár Zsófiával és Péter-Pákó Henriettával – is, akik egyre szebb eredményeket érnek el tudományos területen. Zsófia elsőévesként lépett be a programba és az iszkémiás stroke-ot kutatja, míg a képzéshez másodévesként csatlakozó Henrietta a vérzéses stroke-ok patofiziológiájával foglalkozik. A hallgatók idén februárban első helyezettek lettek a Debreceni Egyetem TDK-konferenciáján, két különböző szekcióban. Henrietta emellett már rendelkezik Q1-es társzerzős közleménnyel is, és tavaly ősszel megnyerte a Sántha Kálmán Tudományos Kerekasztal klinikai szekcióját. Zsófi már hazai szakmai konferencián is tartott sikeres előadást, és beadták már egy olyan társszerzős publikációját is, ami egy neves lapban jelenhet meg.
„Az NTA-s hallgatók szépen helyt állnak a megmérettetéseken, és azt látom, hogy a program miatt megváltozik a szemléletük is. Magabiztosabbá válnak, ami hatalmas előny. Szintén pozitív hozadék, hogy a laborban nemcsak a saját témájukkal foglalkoznak, hanem részt vesznek a kutatócsoportunk mindennapi munkájában, köztük a Lendület-pályázatban is. Mivel a laborban együtt dolgoznak PhD hallgatókkal és tapasztalt kutatókkal, láthatják azt is, hogy milyen lehetőségeket rejt a tudományos munka.” Bagoly Zsuzsa bízik abban, hogy tudósképzős diákjai a közös munka nyomán olyan tapasztalatokra és tudásra tesznek szert, ami megkönnyíti a PhD fokozat megszerzését is. Ezt segíti, hogy már most könnyedén megírnak egy-egy absztraktot, és képesek önállóan összeállítani szinte egy teljes előadást. Meg tudják ítélni az egyes közlemények és előadások minőségét is, ami szintén elengedhetetlen a kutató pályán.
Előnyben a gyerekek
Ha nem is kifejezetten NTA-s diákok, de Bagoly Zsuzsáék laborját időnként középiskolások is felkeresik. Nekik nyaranta tartanak kéthetes kutatói táborokat is. Ez a korosztály a docens előadását – ami a heveny iszkémiás stroke kezelési eredményeinek lehetséges előrejelzéséről szólt – is meghallgathatta a tavaly decemberi Nobel-díjas konferencián. „Hiszek abban, hogy a fiatalok érdeklődését már a középiskolákban fel kell kelteni a kutatások iránt, sőt, azt el lehet kezdeni már az általános iskolában is. Emiatt szoktunk pályaorientációs napokat és nyílt napokat tartani a már írni-olvasni tudó alsósoknak is. Ez a korosztály is nagyon ügyes a laborban, és szemmel látható, ahogyan szívják magukba a tudást. Az ilyen lehetőségek nagyban segíthetik a pályaválasztást is, löketet adhatnak ahhoz, hogy a gyerekek természettudományokkal kezdjenek el foglalkozni. Ehhez viccesen tenném hozzá, hogy a gyerekeim osztályában kis túlzással már az osztály nagy része kutatóorvos akar lenni – úgy tűnik, őket már bevonzottam erre a területe.”
Bagoly Zsuzsa a gyerekek mellett a női kutatók lehetőségeire is figyel, mert úgy látja, ők még mindig nehezebben boldogulnak ezen a területen. Ezzel kapcsolatos kérdésekkel akkor kezdett el nagyobb számban találkozni, amikor néhány éve elnyerte a L'Oréal-Unesco A Nőkért és a Tudományért díját. „Ez volt az első olyan díj, aminél azt éreztem: felelősséget is jelent. Az elismerés átvétele után beszélnem kellett arról, hogy milyen a nők helyzete a tudományos életben, és egyáltalán milyen arányban vannak jelen ezen a területen, pláne vezető pozícióban. Ilyen kérdésekkel azóta is megkeresnek a hallgatók, sokan tanácsot is kérnek tőlem. Szívesen beszélgetek velük erről a témáról, mert azt érzem, ezen a területen különösen fejleszteni kell a lányok önbizalmát. Ebből a szempontból jobb az amerikai iskolarendszer, ami sosem a hibákat keresi, hanem az erősségeket. Kint természetesnek tartják azt is, hogy a hibáinkból tanulunk, és azokat felismerve egyre jobbak tudunk tenni. Ilyen a kutatói élet is, mert mi nem dicséretet kapunk, hanem bírálatot. Ezeket a kritikákat tudnunk kell helyükön kezelni, azokból továbblépni és fejlődni. Ezt kell megtanítani a lányoknak is, akik gyakran azt érzik: nekik ugyanahhoz az eredményhez többet kell letenniük az asztalra. Pedig ennek nem kellene így lennie. A nők kutatói pályáját az is nehezíti, hogy rájuk – különösen a gyerekvállalás időszakában – még ma is nagyobb teher nehezedik. A családalapítás ettől függetlenül fontos dolog, a csoportomban én is a magánélet és munka helyes arányának megtalálására ösztönzök mindenkit. Úgy gondolom, hogy a családalapítást nem feltétlenül az egyes karrierszakaszokhoz kell igazítani, még akkor sem, ha elsőre az tűnik egyszerűbbnek. Ehhez persze fontos a támogatói családi háttér is, mert tény, hogy anélkül ezen a pályán nem lehet érvényesülni. Ezt kellene mindenkiben tudatosítani nemtől függetlenül.”
2025.02.26.