2024. március hónap legjobb tanára: Szalainé Tóth Tünde
„Életem egyik legszebb élménye, amikor a diákjaim akadémikusok előtt tarthattak tanórát”
Munkáját már számos díjjal elismerték, de ami neki a legfontosabb, az a diákok sikere, öröme – aminek érdekében néha még az irodalmat, a zenét és a művészettörténetet is összekapcsolja a biológiaórák tananyagával. Márciusban Szalainé Tóth Tünde, a veszprémi Lovassy László Gimnázium biológia-kémia szakos tanára lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb középiskolai oktatója.
Dr. Szalainé Tóth Tünde 1986 óta tanít a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban, oktatói feladatai mellett ő vezeti a biológia-kémia szakos munkaközösséget is. A pedagógusi pálya már gyerekkorában vonzotta, de hogy annak melyik területe, az folyamatosan változott. „Két és fél éves koromban mentem óvodába, és állítólag már két hét után kijelentettem: óvónéni leszek. Aztán az általános iskolában Tusi néni volt az első tanárom, akit imádtam. Onnantól kezdve mindenkinek azt mondtam: tanítónéni leszek. A felső tagozatban az osztályfőnököm, Teca néni volt rám nagy hatással, ott már az ő példáját akartam követni. Gimnáziumban is végig tanár akartam lenni, soha nem vonzott más hivatás, gondolkodnom csak azon kellett, hogy melyik szakot válasszam. Az általános iskola felső tagozatában például magyar-történelem szakos akartam lenni, mert az osztályfőnököm is az volt. Gimnáziumban két tanár volt rám nagy hatással, dr. Wirth Zsuzsanna, aki magyar szakos volt, és Kerényi István, aki biológiát tanított. Az utolsó pillanatig dilemmáztam, hogy a két tárgy közül melyiket válasszam, a biológia mellett azért döntöttem, mert az szakpárban volt a kémiával, ami szintén közel állt hozzám. A magyar mellé csak a történelmet tudtam volna felvenni, de azt egy rossz tanár miatt nem tudtam volna elképzelni. Motoszkált a fejemben az is, hogy esetleg zenetanár legyek, ugyanis 12 évig tanultam zongorázni, de végül győzött a biológia és a kémia.”
A tanárnő már közel négy évtizede oktat biológiát a Lovassy László Gimnáziumban. Érettségijét még a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban szerezte, majd a Szegedi Tudományegyetem elvégzése után, a férje révén került Veszprémbe. A Lovassy már akkor is neves gimnázium volt, nehéz volt oda fiatal tanárként bejutni. „Nagy szerencsém volt, mert a Szegedi Tudományegyetemen a Biokémiai Intézetben készítettem el a diplomamunkámat, a témavezetőm pedig Nemcsók János volt, később az ő ajánlásával kerülhettem be a Lovassyba. Nagyon örültem a lehetőségnek, de egyben tartottam is tőle, komoly kihívásnak éreztem.” A pedagógus hamar belerázódott a szaktanári munkába, az évek során egyre nagyobb rutinra, tapasztalatra tett szert. Az irodalmat sem engedte teljesen el, azt a lehetőségekhez igazodva beépítette a biológiai oktatásba is, ahogyan a képzőművészetet és zenét is. Fertőző betegségeknél, immunrendszert érintő kérdéseknél például gyakran szóba hozza azok érintettjeit. Viktor Hugo Nyomorultak című műve, vagy éppen Verdi Traviatája például a tuberkulózis miatt kerülhet elő. Megesik, hogy ilyen történetek kapcsán zenét is hallgatnak biológiaórán.
Csodás véletlenek
Szalainé Tóth Tünde – a klasszikus tanárszerepéből kilépve – már publikált az Élet és Tudományban, és kaptak erre lehetőséget tanítványai is. „Ennek csodálatos története van. Minden egy versennyel kezdődött, amit a Magyar Tudományos Akadémia hirdetett meg középiskolásoknak Szentágothai János professzor születésének 100. évfordulóján „Utazás a koponyánk körül” címmel. A diákok feladata az volt, hogy tervezzenek meg egy rendhagyó, izgalmas biológiaórát, ami az idegrendszerhez kapcsolódik, és ami fölkeltheti a diákok érdeklődését az agyműködés iránt. Három diákom jelentkezett erre a versenyre, három különböző témával. Az egyikük az alvás kérdéskörét választotta, a másikuk a zene és az agyműködés témáját, a harmadik az epilepsziát. Óravázlatot készítettünk, megterveztük a szemléltetést, a kérdéseket, az óra menetét, csakúgy, mintha igazi óra lenne. A tanóra megtervezése után a pályázatukat anonim módon be kellett nyújtanunk az Akadémiának, a sors pedig úgy hozta, hogy az értékelők – köztük Falus András professzor és Freund Tamás, valamint Gózon Ákos, az Élet és Tudomány főszerkesztője – az ő munkájukat akarták beválogatni a döntőbe. Hihetetlen volt, de mindenki azt mondta, hogy az a három munka a legkiemelkedőbb. Amikor kiderült, hogy mind a három pályázó a Lovassyba jár – ahol Freund Tamás és Gózon Ákos is érettségizett –, megoldást kellett találni a helyzetre, így végül harmadikként egy másik iskola diákja is bekerülhetett a döntőbe, két lovassys mellett. A döntőhöz akadémiai ünnepség is kapcsolódott, amire a gyerekek osztálytársait is meghívták. Ez az esemény volt életem egyik legszebb élménye, mert a gyerekek a tanórát az akadémikusok előtt is megtarthatták, és »tanárként« kérdezhettek tőlük. Az akadémikusok – mintha diákok lennének – válaszoltak is. Ezen a versenyen Falus András professzor külön is felfigyelt rám, ezt követően jó barátság és komoly munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Vele öt éven keresztül országos egészségtudományi versenyt is szerveztünk. Később készítettünk a Lovassy számára egy egészségtudományi honlapot is, amire a diákok írhattak cikkeket. A gyerekek itt a saját betegségeikről – például az asztmáról – írtak cikkeket, Falus professzor pedig lektorálta azokat. Ezt követően megbeszélte Gózon Ákossal, hogy az igazán jól sikerült cikkek az Élet is Tudományban is megjelenhessenek.”
Mindent a gyerekekért
A tanárnő a napi oktatói munkája mellett nagy figyelmet fordít a tehetséggondozásra, nagy lelkesedéssel segíti a diákjai felkészülését a különböző versenyekre is. Erre azt követően tudott kellő figyelmet fordítani, hogy saját gyerekei már nagyobbak lettek. „Diákokat 1997 óta készítek fel versenyekre, szerintem ez a pedagógiai munka csúcsa. Nagy élmény, amikor a megmérettetésekre készülünk, együtt dolgozunk, együtt szerezzük meg a tudást. Ilyenkor a diákok sikere hatalmas öröm a tanárnak is.
A pedagógus a Nemzeti Tudósképző Akadémia programjához is egyből csatlakozott, amint az országossá vált, Bán Sándor már a kezdetek kezdetén felkérte vezetőtanárnak. „A programba örömmel kapcsolódtam be, jól esett felfrissíteni a tudásomat. Mivel az egyetemen régen végeztem, a molekuláris biológiához kevésbé értettem, annak témájával a program továbbképzésein ismerkedhettem meg. Sokat tanultam és képeztem magam, amihez megkaptam minden segítséget. A programot nagyon szeretem, jó érzés együtt látni ennyire sok tehetséges, csillogó szemű diákot. Élvezem a szegedi eseményeket is, jó olyan kollégákkal találkozni, akik hasonlóan lelkesek, mint én, és akik a gyerekekért bármit megtennének. Nekem a régióból nagyjából 130 diákom van, közülük 20-25 a mi iskolánk tanulója. A programjaink változatosak, nemrég például a sejtkultúrás kísérletekről tartottak nálunk előadást, később pedig boncoltunk sertésszívet is. Végeztünk már gélelektroforézist, kipróbálhatták a diákok a kromatográfiát is.”
A pedagógusnak már van számos olyan diákja is, aki a végzés után természettudományos pályára lépett, orvosként, biológusként, vagy éppen gyógyszerészként, kutatóként dolgozik. Az NTA-s programokra őket is visszahívja, így időnként ők is előadásokat tartanak a diákoknak. Ők a gyerekeknek egyben példát is mutathatnak. Az iskolát a Tudósképző Akadémia szervezésében már Nobel-díjas tudós is felkereste. Tavaly decemberben Randy Schekman és felesége – aki szintén kutató – látogatta meg a diákokat, ami hatalmas élményt jelentett a laborban kísérletező gyerekeknek. Ezen a programon nem csak az NTA-s diákok voltak jelen, hanem az iskola végzős biológia fakultációsai is. Erre azért nyílt lehetőség, mert Szalainé fontosnak érezte, hogy minél többen mesélhessék majd el az unokáiknak, hogy találkoztak egy „vérbeli” Nobel-díjas tudóssal. Hatalmas élményt jelentett számára az is, hogy láthatta: a tanulók a kutatókkal teljes természetességgel beszélgetnek angolul.
Tenni mindenkiért
A tanárnő sokat tett az esélyegyenlőségért is, ő volt ugyanis a kitalálója és országos koordinátora az Arany János Tehetséggondozó Programban résztvevő iskolák számára kiírt komplex természettudományos Mentovich Ferenc versenynek. Miután az Arany János program a Lovassyban megszűnt, a versenyszervezés lehetőségét átadta egy szolnoki kollégájának, de követi azóta is. A kétszintű érettségi vizsga bevezetése óta az emelt szintű biológia dolgozatok javításban is részt vett, 2010-től az érettségi tételkészítő bizottságnak is tagja volt. Élvezte az ezzel kapcsolatos munkát, de azóta, hogy 2 éve megszületett az unokája, nem tudja vállalni az ezzel kapcsolatos feladatokat. Felsőoktatási intézményekkel viszont ma is tartja a kapcsolatot, jelenleg például ő a Semmelweis Egyetemmel kötött partneri program iskolán belüli koordinátora. A Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programba az egyetem azokat a gimnáziumokat vonta be, amelyekből nagyon sok kiváló diák érkezik hozzájuk.
Szalainé Tóth Tünde tanári és közösségi munkáját már számos díjjal elismerték. A Rátz Tanár Úr Életműdíjat 2014-ben vehette át, 2017-ben pedig Kiváló Versenyfelkészítő díjat ítéltek oda neki. Egy évvel később MOL-Mester-M díjjal tüntették ki, és átvehetett miniszteri elismerő oklevelet is. Veszprém városától Ranolder-díjat, a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézettől pedig Pro Talento díjat vehetett át. Tavaly a Brusznyai-díjat is odaítélték neki, ami azért jelentett sokat számára, mert az nem csupán a biológiatanárt díjazza, hanem a pedagógust. Magyarán azt ismerték el vele, hogy nem csak szaktanárként, hanem gyerekeket nevelő pedagógusként is kiváló munkát végez.
2024.04.25.