Szegeden lombosodhat a Tudományok Fája

A Tudományok Fájának emlékhelyét alakították ki a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központ parkjában, a Bölcsészettudományi Kar közelében. A Szent-Györgyi Konferencia harmadik napján, március 24-én, az utolsó Nobel-ülés előadását követően öt Nobel-díjas tudós – Aaron Ciechanover, Peter C. Doherty, Bert Sakmann, Andrew V. Schelly, Eric Wieschaus –  segített a kocsányos tölgy elültetésében- A díszfa helyét úgy jelölték ki, hogy évszázadokon át fejlődhessen, emléket állítva a kilenc Szegedre látogató Nobel-díjas és Szent-Györgyi Albert munkásságának – ezáltal a tudományoknak.

A nemzetközi tudományos kapcsolatok, és eredmények szimbólumaként említette a Tudományok Fáját Kemény Lajos, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar dékánja köszöntő szavaiban. Izbéki Ferenc, az SZTE ÁOK I. Belgyógyászati Klinika adjunktusa, a jelképekkel teli faültetés ötletgazdája ugyancsak a szegedi program tudományos összetartó erejét hangsúlyozta beszédében. Az SZTE nemzetközi kapcsolatok igazgatójaként Pálfi György egyetemi docens, a felsőoktatási intézmény nevében üdvözölte a résztvevőket, és köszönetet mondott az emlékhely kialakításáért a Füvészkert vezetőjének, Mihalik Erzsébetnek, akinek javaslata alapján kocsányos tölgyet ültettek. Novák István Ybl-díjas és Prima Primissima díjas építésznek, Fritz Mihály szobrásznak, valamint Szabó Géza ötvösmesternek pedig azért, mert terveik alapján készült ugyanis az emlékhely, rajta a tábla: középen a kör alakú dombormű Szent-Györgyi és a most Szegedre látogató 9 Nobel-díjas képével, és a felirattal: Szegedi Tudományegyetem – Universitas Scientiarum Segedinensis. A táblán azoknak a tudósoknak a nevével, akik Szegedet a Nobel-díjasok városává tették.

A Tudományok Fája elültetésében öt Nobel-díjas is segített: lapátot fogott, földet szórt a facsemetére, majd leleplezték és felavatták az emlékművet, amely a március 22-25. között a szegedi egyetemen rendezett Szent-Györgyi Konferencia esszenciája is.

*

Az emlékfa ültetés régi hagyomány egy-egy kiemelkedő esemény alkalmából. A tölgyfa a nagyság, az erő, és – fájának keménysége révén – a halhatatlanság szimbóluma. A tölgy az antikvitásban a főistenség fája: például Zeusz dódónai ligetének tölgysusogását jóslatként értelmezték. Ugyanakkor a tölgy közvetítő szerepet tölt be ég és föld között: életfa, a kelták szerint pedig a világtengely fája. A néphit apotropaikus erőt tulajdonított levelének, parazsának, valamint hamujának. A tölgy az Ószövetségben az erő kifejezője, valamint a jósok fája; a kereszténységben az erős, szilárd hit megjelenítője. A hagyomány szerint Krisztus keresztje is tölgyfából készült. Fáját romolhatatlannak tartották, ezért az örök életet jelképezi. A tölgyfán elhelyezett Mária-kép számos zarándokhely kultikus központját jelöli ki.

Gyakori heraldikai elem is tölgy, amivel a hősiesség, a bátorság, a bajtársiasság jelképezhető. Megjelenik például II. Gyula pápa címerén, de az antik eredetű tölgymotívum kedvelt díszítőelem volt Mátyás király budai palotájában is. A király márványportréján a tölgykoszorú az uralkodói reprezentáció eleme.

Az európai költészetben hagyományos jelentései szerepelnek: ’hatalom’, ’hosszú élet’, ’erkölcsi tartás’. Így jelenik meg Berzsenyi Dániel A Magyarokhoz I., valamint Hölderlin Tölgyfák című versében. Metastasio így ír róla A tölgy című művében:

„mindig biztosabb, szilárdabb lesz. […]

Lábait mélyebbre ereszti a földbe

S erőt szerez, mikor elveszti szépségét.”

Arany János A tölgyek alatt című versében a nyugalmat, a megpihenést, a gyermekkort jeleníti meg. Ady Ihar a tölgyek közt című költeményében pedig míg a juharfa: a magyarság, addig a tölgyek: az erős európai nemzetek.