Szenvedély kell a tudományhoz – középiskolások faggatták a Nobel-díjasokat

Mikor elkezdtünk kísérletezni a bormuslincával, ami végül a Nobel-díjhoz vezetett, nem tudtuk, milyen hasonló is lehet a muslinca az emberhez – mesélte az orvosi-fiziológiai terület kitüntetettje, Eric Wieschaus. Azt mondta, a kíváncsiság hajtotta, és az, hogy megtudják: miként fejlődik bármelyik embrió. Soha nem látták előre az eredmények közvetlen alkalmazását a humán biológiában, tudósként az ember majdnem sose tudhatja, milyen fontos az a kísérlet, amivel épp dolgozik, ugyanis más tudósok építhetnek erre a tudásra – hangsúlyozta Wieschaus.

Ada E. Yonath az ifjúság kérdésére elmondta: a Nobel-díj a személyes életét nem változtatta meg, viszont lehetőséget kapott arra, hogy fiataloknak beszéljen a tudományról. Tudósnak lenni azt jelenti, azt kell jelentenie, hogy az a munkád, ami a hobbid is – fogalmazott a kutató. Nem szükséges kutatónak lenni annak, aki nem szereti a tudományt. Tedd, amit szeretsz és tudsz is csinálni – tanácsolta a hallgatóságnak.

Véleményét osztotta a szintén kémiai Nobel-díjas Aaron Ciechanover is. Azt mondta: benne lenni a tudományban és felfedezni a természet titkait – ez a boldogság hihetetlen forrása. A tudományhoz valódi szenvedély kell, ez a legfontosabb, ez nem munka, hanem egy olyan hobbi, amit sosem un meg az ember. Peter C. Doherty pedig úgy fogalmazott: a tudomány valójában nemzetközi kultúra.

A tudománynak az egyetemről való kilépésének a legjobb módja az, hogy ha a jövő generációja tekintünk, vagyis, ha a középiskolásokat keressük meg – mondta el www.u-szeged.hu portálunknak Pál József, a szegedi egyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. „Ez összhangban áll azzal a stratégiai elvünkkel is, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek meg kell próbálnia a legjobb hallgatókat megszerezni a Dél-Alföldön, Magyarországon, vagy akár nemzetközi területen is” – tette hozzá. A szervezők tizenkét olyan iskolát választottak ki, ahonnan sok diák kerül a szegedi egyetemre, közülük kilenc magyarországi, a dél-alföldi régióból, legnagyobb hangsúllyal Szeged, mellettük két zentai és egy szabadkai gimnázium képviseltette magát. Tavaly ősszel a szaktanárok és igazgatók segítségével kezdték meg a válogatást, hetven diákból legvégül kilencet választottak ki, akik a Nobel-díjasokat bemutathatták a fórumon, illetve két fiatalt tartaléknak hagytak.

A Peter C. Dohertyt bemutató Szepes Borbála, az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium végzős tanulója elmondta: jó lehetőségnek érezte a nyílt fórumot arra, hogy az angolt használja, illetve az is motiválta, hogy orvosi pályára készül. A hét elején találkozhatott is az iskolájába ellátogató tudóssal, ahol tiszteletbeli patrónusdíjat kapott – a diák kedvesnek és közlékeny embernek ismerte meg a kutatót.

„A vállalkozás jól sikerült, megmozgatta a gimnáziumokat, az életrajzokon keresztül elkezdtek foglalkozni a tudományokkal– így a rektorhelyettes. – A legnagyobb gratuláció mégis a Nobel-díjasoknak jár, akik közvetlenséggel és egyszerűséggel nyilatkoztak meg, és bölcs tanácsokat adtak a diákoknak”.

SZTEpress